New Super Mario Bros.

Link  2008.02.20. 00:17

Ki gondolta volna 1993-ban, hogy az akkor Gameboy-ra megjelent Super Mario Land 2: 6 Golden Coins után a következő klasszikus 2D-s Mario platformerre 13 évet kell várni? Nem sokan. Mégis így lett, mert ugyan voltak briliáns 3D-s részek, és voltak játékok Wario és Yoshi főszereplésével, az SML2 első igazi 2D-s folytatása a Nintendo DS-es New Super Mario Bros. Az elvárások nagyon magasak voltak, és a most következő tesztből kiderül, mennyire ütötte meg a mércét a játék.

A New Super Mario Bros. nem újít, nincsenek benne forradalmi új ötletek, az egész inkább egy visszatekintés a széria eddigi részeire, beleértve a 3D-s Mario-kat is. A történet a régi részeket idézi, azaz végtelenül primitív, és mindössze funkcionális: Bowser Jr. Elrabolja Peach hercegnőt, és Mario utána indul hogy megmentse. Ennyi, ez nem Final Fantasy, nem Zelda, de még csak nem is Paper Mario.

Ahogy az lenni szokott, most is be kell járnunk a fél világot, vagy legalábbis a Gomba Királyságot, mielőtt sor kerül a végső összecsapásra Bowserrel és Bowser Jr.-ral. Összesen 80 pálya van a játékban, de ennek kb. a harmada opcionális. Nem rossz ez, de lehetne sokkal több is. A pályák viszont ötletesek, és zseniálisan vannak megalkotva. Mivel a korábbi részekből vették a legjobb dolgokat, és azokat gyúrták össze, ez egyáltalán nem meglepő. Túlzás nélkül mondom, nincs két egyforma pálya, de még csak két hasonló se nagyon. Csináljatok meg mondjuk 5 véletlenszerűen választott pályát, majd egy hét múlva próbáljátok meg őket felidézni! Garantálom, hogy még mindig emlékeztek rájuk, és el tudjátok különíteni őket, ellentétben sok más stílusbeli játékkal, amelyekben minden pálya közel ugyanarra s émára épül.

Lesznek az első Super Mario Bros.-t idéző „lapos tetejű gombás” és kék téglás föld alatti pályák, lesznek a Super Mario World-ösre hajazó szellemkastélyok, különböző víz alatti szintek nagy angolna elől való meneküléssel, vízszintváltogatással és áramlásokkal. Lesz rugózó kalapú, dülöngélő kalapú, össze- és széthúzódó kalapú gombás pályák, lesz, ahol indákon kell himbálózni és pókokon ugrálnia mérgező víz fölött, lesznek jeges és csúszdázós pályák, és ott vannak az elmaradhatatlan kastélyok, amelyek tartalma gyakorlatilag lefedi a régi Mario játékok várait. Visszaköszönnek a Super Mario World-ből a kis kockákból álló, kígyózó platformok, a 3D-s játékokból a vörös érmék, az első SMB-ből a pályavégi zászlóugrások, és még megannyi ismerős és közkedvelt pályaelem. Amire viszont én sem számítottam, de nagyon tetszett, az az a kastély, amit újra és újra fejjel lefelé kellett forgatni a továbbjutáshoz, hasonlóan a The Legend of Zelda: Majora’s Mask Stone Tower Temple-éhez. Az ellenségek és a főellenségek is össze vannak gyűjtve a különböző Mario-kból, érdekes volt látni néhány térben megismert ellenfelet síkban.

Természetesen mit se érnének a szuper pályák, ha az irányítás rossz. Sok játékban nem is maga a nehézség a frusztráló, hanem az, amikor karakterünk kezelhetetlensége miatt halunk meg. Szerencsére a Mario játékok mindig is élen jártak az irányítás terén, és generációjuk legfelhasználóbarátabb platformerei voltak. Mindenki megnyugodhat, most sincsen másképp. A győztes taktikán bölcs módon  nem változtattak sokat, Mario-t még mindig a D-paddal irányítjuk jobbra és balra, a „le” iránnyal guggolhatunk (nekifutásból csúszhatunk). Az A gomb az ugrás, a B gomb nyomva tartásával pedig futni lehet (a gombokat fel lehet cserélni az opcióknál, ha valakinek ez nem tetszene). A korábbiaknál egy fokkal még analógabb és reszponzívabb, és nagyon dinamikus az egész játék.

A 3D.s Mario-kból is bekerült a játékba három mozdulat. Az egyik a seggelés (A+le), amivel az alattunk lévő téglákat (és természetesen ellenségeket) tudjuk kiütni, és azonnal lefékezünk, ha ezt használjuk, a jeges pályán se fogunk elcsúszni utána. A második egy szerintem teljesen felesleges képesség (de jól néz ki), a tripla ugrás: Futásból (és csak maximális sebességnél) ha hármat ugrunk, a második egy kicsit nagyobb lesz, és a harmadik még egy kicsit. A harmadik képesség viszont nagyon jó, ez a wall kick, vagyis a függőleges felületekről való még feljebb ugrás. Ez azon kívül, hogy nagyon poén,még kiváló életmentő képesség is, a szakadékokból is visszaugorhatunk vele (persze csak ha a falhoz érünk esés közben), és egyébként is sok helyen kell használni.

Ami a power-up-okat illeti, a klasszikus nagyító gomba – tűzvirág – csillag trió mellett három teljesen újat találunk. Az egyik a Mega Mushroom, amivel egy kis időre óriásivá válhatunk, és lerombolunk mindent, aminek nekimegyünk. A második a Mini Mushroom, ami apró méretűvé változtat, így átférünk a legkisebb lyukakon is, és Jézusként futhatunk a víz felszínén, illetve sokkal nagyobbat ugrunk, de cserébe gyengébbek is vagyunk. A harmadik a személyes kedvencem, a teknőspáncél. Ezt felvéve gyorsabban úszunk, és ha egy kis futás után felgyorsulunk, a teknőbe összegömbölyödve pörgünk előre, és kiütünk mindent, aminek nekimegyünk, ha falnak ütközünk, akkor pedig visszapattanunk, és az ellenkező irányba gördülünk tovább. Próbáljatok meg egy-egy pályát így megállás nélkül pörögve – pattogva megcsinálni, nagyon jó móka (és nem könnyű). A Super Mario World-höz hasonlóan a rajtunk lévő power-up-ok mellett egy másik is lehet nálunk, amit bármikor felhasználhatunk.

Az új mozdulatoknak köszönhetően, meg egyébként is, nagyon könnyű lett a játék, lépten-nyomon életet és power-up-okat találunk. Nem volt egy pálya sem, amit hosszabb ideig kellett próbálgatnom, még az összes csillagérme felszedése se okozhat problémát egy tapasztaltabb Mario-snak, de egy újonc is könnyedén végigviszi az NSMB-t. Engem konkrétan nem zavar, hogy kisebb a kihívás a szokásosnál, de biztos lesz, aki ezt hibának rója fel.

Szóljunk egy kicsit a külcsínről is! A játék nagyon jól néz ki, ugyan két dimenziós a mozgás, a karakterek, a hátterek minden egyéb 3D-s, poligonokból van felépítve (elég sokból, egyáltalán nem szögletesek a dolgok). A zenék szintén jók, dallamosak, de lehetett volna ezt még fokozni, a Super Mario 64-nek pl. sokkal jobb a zenei felhozatala mennyiségben és minőségben egyaránt. A hangok hozzák az elvárható színvonalat.

A New Super Mario Bros. egy fantasztikus játék, és mindenkinek ajánlom, aki rendelkezik a Nintendo duálképernyős handheldjével. Két hibát találtam csak. Az egyik a mentési rendszer, ugyanis nem lehet akárhol és akármikor menteni, csak a kastélyok és tornyok után, illetve egyes tábláknál 5 csillagérme kifizetésével (de táblánként csak egyszer). Szerintem egy hordozható konzolos játéknál alap kéne legyen a bármikori mentés lehetősége. A másik probléma a játék hosszával van, még az összes csillagérme felszedésével és a titkos pályákkal együtt is rövidnek találtam. A szavatosság növelése érdekében végig lehet vinni a játékot Luigi-val is (mondjuk minden ugyanaz), meg van multiplayer VS mód, és itt is megtaláljuk a Super Mario 64-ből ismert addiktív érintőképernyős minijátékokat, de jobban örültem volna még 20-30 pályának, mint a már ismert minijátékoknak. Persze így se rossz. Bár minden játéknak csak ennyi hibája lenne!

 

Végszó: Egy nagyszerű visszatekintés a Mario szériára, reméljük, a következő 2D-s részre nem kell még 13 évet várni.

 

Grafika: 10/10

Játszhatóság: 10/10

Szavatosság: 8/10

Audio: 8/10

Hangulat: 10/10