Talán egy jópáran tudtok arról, hogy Németországban létezett Club Nintendo magazin, de arról csak nagyon kevesen tudnak, hogy Magyarországon is megjelent Nintendós magazin a '90-es évek első felében. A magazint az akkor magyar Stadlbauer cég készítette, forgalmazta, és jórészt az angol nyelvű Club Nintendo magazin magyarra fordításából állították össze. Az újságot nagyon kevés helyen lehetett kapni, csak az első két számot lehetett újságárusoknál kapni 150 forintért, de kevés helyen. A harmadik számtól jórészt csak Club Nintendo tagoknak postázták ki, illetve sokan, köztük én személy szerint is csak onnan értesültem a magazinról, hogy a Garfield magazin év végi számában volt a következő évre szóló előfizetési lap, abba volt listázva a Club Nintendo magazin.

Egy szám körülbelül 32 oldalas volt, voltak benne tippek-trükkök, végigjátszások, olvasói levelek, egyéni rekordok, valamint játékbemutatók. A kezdeményezés mindenképpen dicséretes, hogy ezzel is terjesztették a Nintendo hírnevét, viszont érezhető volt, hogy az egész újság egy fordítás, és nem foglalkoztak sokat vele, nemcsak helyesírási, hanem nyelvhelyességi, és fogalmazásbéli hibákat is találni az újságokban. Valamint az is gyakori volt, hogy külföldi játékosok profiljait, rekordjait mutatták be. Ugyanakkor meg az idő megszépítette ezeket a magazinokat, sokan már inkább úgy tekintek rá, hogy volt egy magyar sajtóanyag, mely népszerűsítette a Nintendót. Ez ma már tömény nosztalgia, de érdemes beleolvasni, most már online is elérhető a Retroújság jóvoltából, ezen link alatt a Nintendo játék az erővel könyvek is letölthetők.

További információk

Az első számokat lehetett kapni újságárusoknál 150 forintért, ám ezeket jó eséllyel nagyon kevés példányszámban gyártották, mert egyrészt alig lehetett kapni, másrészt a későbbi számokat már nem is forgalmazták újságárusoknál. Egy idő után ugyanis elkezdték Club Nintendo kártyákkal promotálni a magazint, ami teljességgel lázba tartotta az akkori Nintendo közösséget. Ezt a Stadlbauer Ausztriában és Németországban is terjesztette, aki vett annak idején a Super Nintendo és Nintendo 64 konzolt és játékokat, találkozhatott az alábbi kártyákkal.

A Stadlbauer Ausztriában terjesztette a Nintendo játékokat, míg a Waldmeier Svájcban. Nem tudom, hogy van-e német nyelven kívül van-e egyéb kapcsolat a két cég között. A lényeg az, hogy a magyar Stadlbauer a Club Nintendo magazint a 3. számtól csak klubtagok számára postázták ki. Viszont ehhez a kártyához nagyon nehéz volt hozzájutni, ugyanis Dévényi Tibornak az Elektor Kalandor mellett volt egy másik TV műsora, a "Tessék Hívni!" ezekben volt olvasható a Club Nintendo címe, ahova kérvényező levelet kellett írni. Erre válaszként egy csekket küldtek, amit ha befizettek a jelentkezők, akkor kapták meg a Club Nintendo magazint, valamint a klubtagság igényléséhez szükséges jelentkezési lapot. A baj ott volt, hogy ezt csak akkor fogadták el, ha a jelentkező a csekk feladóvevényével együtt küldte vissza a jelentkezési lapot.

Ez önmagában komoly problémát okozott a jelentkezőknek (arról nincs információm, hogy kommunikálták-e azt, hogy csak a csekkel együtt fogadják el a jelentkezési lapot), de a másik komoly probléma az egyes lapszámok rendszertelen megjelenése volt. Eleinte kéthavonta jelent meg, majd háromhavira ritkult a megjelenés. Emiatt a tagok azt hitték, hogy valami átverés áldozatai lettek. Az egyik magazinban közölték is azt az olvasói panaszlevelet, hogy két hónapja fizetett és se kártyát, se magazint nem kapott. Források szerint a kártya egészen 1995 februárjáig váratott magára. A kártya mellé egy prospektust is küldtek, melyből kedvezményesen lehetett konzolt, játékot rendelni. Elsősorban Game Boy és Super Nintendo játékok voltak rendelhetők, de talán még NES is akadt, de erről nincs pontos információ.

A Club Nintendo tagsággal a magazin mellett egy év alatt 4 játékkedvezményt lehetett felhasználni, de bizonyos esetekben egy játékhoz akár 2 kedvezményt is fel lehetett használni. Emellett további 2000 forintos utalvány is, de erről nincs részletesebb információ.

A szerkesztőség 1995-ben biztosította a tagokat arról, hogy 1996-tól ismét kéthavi lesz az újság megjelenése. Valamint ígértek egy "Nintendo Kalauz" nevű könyvet kárpótlásként, de egy közvélemény-kutatást is indítottak, hogy kiderítsék, mely Nintendo játékokról olvasnának a rajongók a legszívesebben. Ezek közül egyik sem valósult meg, ugyanis a Club Nintendo 1995-ben végül beszüntette magyarországi működését. A klubtagsági díj fennmaradt hányadát le lehetett vásárolni játékokra.

Forrás: FutuRetro (a weboldal már nem létezik)

Konklúzió és személyes vélemény

Én magam ebből teljesen kimaradtam, csak utólag szereztem tudomást a Club Nintendo tagságról. De a rendszertelen megjelenés, és hogy a rajongóknak kellett az "asztalra csapni", két dologra utal. Vagy arra, hogy a Stadlbauer már annak idején borzasztóan rapszodikusan működött, mint az ezredforduló után, amikor tényleg sok panasz volt a marketing és terjesztési tevékenységükre, vagy tényleg igaz az, hogy az Elektor Kalandor egy nagy csalás volt, és valójában a Club Nintendo se lett volna más. Csak mivel itt már anyagi kára is volt a jelentkezőknek, ezért valamit ténylegesen ki kellett találni. De ebben az esetben is, ahogy az Elektor Kalandor esetében is, nem fogjuk megtudni az igazságot.