Immáron a nyolcadik Mario Kartot vehetjük kezünkbe. Ez szép szám egy videojáték sorozat tekintetében, ugyanakkor szériát gyártani egy témából kockázatos dolog, hiszen egyrészt óhatatlanul összehasonlítja a játékos az előző játék(ok)kal, másrészt meg folyamatosan kell újdonsággal előállni, hogy ne fulladjon unalomba az új rész, ne csak az legyen, hogy szebb grafikailag, fizikában, és kész. Vajon hogy teljesít e tekintetben a Mario Kart 8?

Több hét játék és minden részletet kimerítő próba után azt mondhatom, hogy kettős érzésem van a játék kapcsán. Vannak változások, újdonságok, melyek nagyon bejöttek, vannak, melyeket ha a következő részekben is meghagynak, akkor lehet temetni a sorozatot. Ami először feltűnt, és nagyon örültem, az az őrült hangulatos grafika és élénk színvilág. A pályák részletgazdagok, sok elemet tartalmaznak, melyek egyrészt élethűbbé teszik a játékot, másrészt a versenyeket is érdekesebbé, izgalmasabbá teheti. De később látni fogjuk, hogy a verseny izgalmát más tényezők is fokozzák. De kezdjük is a legelején. Opening video helyett azonnal a menü fogad minket, egyjátékos módban a szokásos játékmódokkal találkozhatunk: Grand Prix, Time Trial, VS., és Battle.

A Grand Prix egyik legnagyobb vívmányát nemrég kaptuk meg, a 200cc térfogatot. Őrült sebesség, kegyetlen ellenfél játékosok, aki ezt végigviszi, az elmondhatja magáról, hogy profi játékos. Összesen 30 karakter közül választhatunk, közülük alapból 16 van megnyitva. Abban azt hiszem, hogy egyetérthetünk, hogy az újabb Baby- és Metal karakterek teljesen feleslegesek, de amikor megláttam, hogy a Koopalingek is játszható karakterek lettek, azonnal tudtam, hogy imádni fogom a játékot. A Koopa kölykök gyerekkori kedvenceim, és nagyon megörültem, hogy visszahozták őket a Mario világába, itt volt az ideje, hogy Mario Kart-ban is helyet kapjanak. Bajnokságok tekintetében nincs változás, ugyanúgy 4 Nitro és 4 Retro van, a pályák esetében a Nintendo most sem okoz csalódást. Alapvetően a témák ugyanazok (Stadium, város, tenger, sivatag, Bowser kastély, Rainbow Road), de a pályák mind részletgazdagabbak, az új elemek csak élvezetesebbé teszik a versenyt. Emellett új témákkal is találkozhatunk, így versenyezhetünk repülőtéren, illetve letölthető tartalmakban szerepelnek The Legend of Zelda, F-Zero és Animal Crossing pályákkal. És akkor ne feledkezzünk meg az antigravitációról, amikor is falon, mennyezeten, vagy vízesésen megyünk, és ha ütközünk egy ellenfél játékossal, mind a ketten mini-boost-tal ajándékozzunk meg egymást. Emellett ismét lehetőségünk van nemcsak Karttal versenyezni, hanem motorral, vagy akár Quaddal is. A versenyek viszont érezhetően nehezebbek lettek az előző néhány játékhoz képest. Ismét egy olyan Mario Karttal van dolgunk, ahol ki kell tapasztalni a kocsik működését, fizikáját, emellett az ellenfél gépi játékosok kegyetlenül betámadnak, ha hibázunk, erre ezelőtt nem nagyon volt példa. Így könnyebb hátrébb kerülni, és könnyen előfordulhat, hogy nemcsak a kék tüskés teknőt fogják utálni, hiszen például piros teknővel is gyakrabban támadnak minket. De sajnos a Mario Kart ezzel jár. Sokan imádják a sorozatot a hangulata miatt, de itt a verseny bizony nemcsak a képességről, tudásról szól, hanem arról is, hogyan szúrhatunk ki egymással. 12-en versenyzünk egy bajnokságban, az első helyezett 15 pontot kap. Az arany serleg mellett most is kapunk különböző minősítéseket 1-3 csillag között. Én személy szerint sérelmezem, hogy kivették az A-E rangokat, azokkal együtt többet elárul az adott versenyünkről. Betűs rangok helyett akkor már inkább a csillag rangot kellett volna kibővíteni 1-5 csillagosra.

A Time Trial a megszokott időmérő verseny, mely mostanra sokkal inkább az online idők összehasonlítására lett kihegyezve. Alapvetően nem rossz ötlet, de személy szerint hiányolom a Top 5 listát, mely a Wii-s Mario Kart-ig megvolt. Ez nemcsak arra volt jó, hogy össze lehet hasonlítani a saját eredményeket a korábbiakkal, hanem a karakterek (illetve most már a járgányok) képességeit is össze lehet vetni, ez segítség volt megtalálni a számunkra legalkalmasabb karaktert. Most már a világ többi játékával hasonlíthatjuk össze eredményünket. A VS-ben kötetlen versenyt mehetünk. Sok beállítási lehetőség adott, örültem annak, hogy akár 32 versenyt is lehet menni, akár a GameCube-os Double Dash!! All Cup Tour mode-jának örökségeként is fel lehet fogni, maratoni versenyt menni pedig jó dolog. A Battle Mode viszont nagyon el lett rontva. Nem is gondoltam volna, hogy bármikor GP pályán harcoljak. Nagyon rossz ötlet volt, erre túl nagyok a versenypályák. Csak köröznek a gépi játékosok is, majd megtalál valakit, akinek az orra alá borsot törhet. Még 12 versenyzővel is nagyon vontatott, nemhogy két jóbarát csap össze gépi ellenfelek nélkül. Azt viszont jó dolognak tartom, hogy újra kiesik az a játékos, akinek elfogy a három léggömbje. Nálam azóta nem létezik a Battle Mode, amióta visszahozzák azokat a játékosokat, akiknek elfogy a léggömbje, az nagyon gyenge kompenzáció, hogy egy pontot elvesz annak az eredményéből, aki eredetileg kiesne. Azért meg külön haragudtam, hogy idő számol vissza. Ez most is megmaradt, legalább beállítási lehetőségként lehetne a “time limit”-nél, hogy “unlimited”, azt ha valakinek fél órán át tart egy menet és élvezi, akkor miért ne?

Az online játék technikailag sokat fejlődött. Nincsenek laggolások, alapvetően pörgősen megy a játék, mégsem gondolom, hogy sokan lennének internetes játékra inspirálva, a szabályokat ugyanis a 3DS-es Mario Kart-ból hozták át. Ugyanúgy 1.000 pontról indulunk, és szerényen osztogatják a pontokat. A Wii-s Mario Kart élettel telibbnek tűnt azáltal, hogy akár több száz pontot is lehetett nyerni vagy veszteni. A Mario Kart TV-n vissza lehet nézni a játékainkból összeállított legjobb jeleneteket, ezeket fel is tölthetjük YouTube-ra.

Összességében jó játék lett a Mario Kart 8, de most nem volt bennem az az érzés, mint az előzőeknél, hogy a sorozat legjobb játékával van dolgom. Amit még problémának szoktak mondani, hogy megszűnt a tárgyak helyezésenkénti “eloszlása”. A korábbi részekben szokás volt, hogy aki elől van, az képességeiben szerényebb tárgyakat kapott, míg a rosszabb helyezéseken levők erősebb tárgyakkal segíthettek magukon. Itt már a második helyezett is kaphat erősebb tárgyakat, és előfordulhat az is, hogy az utolsó helyezettnek egy banánhéjjal kell beérnie. Az első részekben volt ez szokás. Ezt nem feltétlen gondolom rossznak, hiszen az élvonalban levő játékosnak is szüksége lehet erősítésre. A grafika nagyon szép, a színek élénkek, a pályák részletgazdagok, nagyban hozzájárulnak a játék hangulatához. Az irányítást nagyon szokni kell, de azt gondolom, hogy jó dolog, hogy ez most nehezebb lett, jobban kell összpontosítani, mert már nem olyan könnyű három csillagos rangra szert tenni. Főleg nagyobb térfogaton, 200cc-n nagyon nehéz kézben tartani a járgányt. A zene nem igazán jött be, az újak nem nagyon maradnak meg, a retro pályáknál pedig néhány üdítő kivételtől eltekintve jobbnak tartom az eredetit. Az élő hangzás itt-ott erőltetettnek hat. Érződik, hogy ezzel a játékkal akarták megmenteni a Wii U-t. A Super Mario Galaxy duóban hallhattunk élő, sőt komolyzenei hangzást, de ott indokolt volt, hiszen a játék, a történet is komoly. A Mario Kart egy könnyed játék, nem biztos, hogy attól lesz jó ez a rész, hogy élő hangszerekkel vették fel a zenéket. Megéri beruházni a játékra, mert nagyon hangulatos, és hibái ellenére is játszatja magát. Aztán, hogy hosszútávon is játékra fog inspirálni, az a jövő zenéje. Akkor esélyes lehet a világ nyolcadik csodája címre.

A tesztet eredetileg a blogomba írtam, onnan változtatás nélkül hoztam át.