Szépen lassan beindult a Super Nintendo, a Super Mario World hatalmas löketet adott, és sokat tett azért, hogy sokunk kedvenc konzolja legyen a SNES. Sok játéksorozat indult el itt, vagy tették tökéletessé, mint ahogy itt startolt a Mario Kart sorozat, és a Super Mario Kart játékkal, és már itt letették azokat az alapokat, melyek méltán legendássá tették a sorozatot.

Pontosan 20 éve, hogy megjelent a Super Mario Kart, azon SNES játékok közé tartozik, ahol igencsak meglátszik a Mode 7 trükk használata, vagyis a háttérnek 3 dimenziós hatása van. Szemmel láthatóan a háttér egyszerű, de valósághűen mozog, ahogy fordulunk a kocsinkkal, és ennek fejlesztés szempontjából olyan előnye van, hogy jóval kevesebb grafikai munkálatokat igényel, az eredmény mégis olyan, mint a többi SNES játéké. Ennek köszönhetően kisebb a játék memóriája.

Maga a játék az akkori kornak tökéletesen megfelelt, érdekes, színes pályák, kedvelt karakterek, és a felvehető tárgyaknak köszönhetően itt is szépen borsot lehet törni ellenfeleink orra alá. Nyolc karakter közül választhatunk: Mario, Luigi, Toad, Princess, Yoshi, Koopa Troopa, Bowser, Donkey Kong Jr. A versenyzők tulajdonságaik alapján négy csoportra oszthatók:

• Mario és Luigi: A testvérek, akik mindenben átlagosak, jól fordul a kocsijuk, meglehetősen gyorsak. Akinek van egy kis tapasztalata a játékban, az jó eredményt érhet el velük.
• Princess és Yoshi: Elég lassúak, és nehezen fordulnak, csak haladóknak javasolt.
• Toad és Koopa Troopa: Annyira nem gyorsak, viszont nagyon jól fordulnak, így kezdőknek ők javasoltak. Viszont kis súlyuk miatt könnyen le lehet lökni őket a pályáról.
• Bowser és Donkey Kong Jr.: Nehezen gyorsulnak be, de ha elérik a csúcssebességet, mindenkit keményen otthagynak. Kicsit nehezen fordulnak, de viszonylag jól lehet kezelni őket. Ők is inkább haladóknak javasolt.

Már itt is több módon lehet játszani, egyjátékos módban rendelkezésünkre áll a Mario Grand Prix, ahol először csak az 50cc és 100cc látható, majd ha 100cc-ben megnyertük mindegyik bajnokságban az aranyserleget, akkor nyílik meg a 150cc. Az irányítás egyszerű, bár a gombkiosztás talán kissé problémás, ugyanis a B-gombbal adjuk a gázt, és az A-gombbal használjuk a tárgyakat. Az Y a fék, és az R-gombbal ugrunk. Driftelés már itt is van (az R-gombbal), és bár itt nem kapunk extra sebességet, ha jól driftelünk, de hogy nem veszítünk sebességet kanyarodás közben, az már önmagában jó dolog. Bár a használatával vigyázni kell, mert nagy ívben veszi be a kanyarokat, így lehet, hogy érdemesebb a B-gomb elengedésével lassabban, de kisebb ívben bevenni a kanyarokat. Tárgyak már itt is vannak, és mivel a pályák rövidek, és szűkösek, ezért itt nagyobb hatásfokkal használhatók. Ez egyrészről sokat segít nekünk, hiszen a csillag akár egy fél körön keresztül kitart, a villám meg akár egész körön, így azzal nagyon sokat le lehet faragni a hátrányunkból. Ugyanakkor legalább annyira megnehezíti a versenyünket, ha elcsúszunk egy banánhéjon, vagy egy Koopa páncélon, onnan legtöbbször nehéz visszahozni. És mint látható, a kezdőknek csak két karakter választása ajánlott, és jogosak azok a gondolatok, hogy nehéz a játék, mert a Super Mario Kart tényleg az. A pályák szerencsére kellően változatosak, de mivel ahogy írtam, rövidek, és szűkösek, ezért egy hiba nagyon sokat számít, és 150cc-n agresszívak a gépi játékosok, ami nemcsak a lökdösésben merül ki, hanem keményen támadnak a tárgyaikkal. Talán érdemes kétjátékos módban nagydíjat játszani.

A Time Trial az időmérő, a legjobb öt időt tárolja el a gép, valamint a legjobb köridőt. Érdemes sokat gyakorolni itt, egyrészt, hogy kiismerjük a karaktereket, másrészt meg a pályák felépítése bravúros, több kanyarhoz jó reflex kell, hogy azt a lehető legjobban bevegyük őket. És már itt is megjelennek a szellem-idők. Ha egy pályán nem ütközünk neki falnak, vagy más akadálynak, és ha még egyszer ugyanezen a pályán megyünk (akár játékost is cserélhetünk), akkor az előző menetünk szellem formájában megjelenik, így jobban látjuk, mennyit fejlődünk. Érdemes kihasználni ezt, mert így lehet látni, hogy melyik karakternek melyik pálya az ideális, és melyik kanyart hogy érdemes bevenni. Nehéz a játék, de a fejlődés lehetősége adott. A Match Race-ben egymás ellen játszunk, a pályát mi magunk választjuk ki. A Battle Mode-ban tárgyakkal kell kiütni egymást. Három életünk van, az nyer, aki először elveszi a másik életeit. Ebben a Mario Kart-ban a Grand Prix-n kívül nem nagyon élvezetes a kétjátékos mód, de ez nem a játék hibája, kétjátékos módban egyébként sem túlzottan érdekes.

A gépi játékosok mesterséges intelligenciája pedig mai szemmel igencsak hagy kívánnivalót maga után. Itt az a rendszer, mindegyik karakterhez tartozik egy sorrend, ahogy a gépi játékosok felállnak, és azon nem lehet változtatni. Ugyanis, ha például az első helyezettet kiütjük, akkor érdekes mód felgyorsul, és gyorsan behozza a hátrányát. A másik probléma a gépi játékosok gyorsulása. Mintha nem létezne náluk átmenet, hanem ahogy elindulnak, azonnal csúcssebességre kapcsolnak. Ezt könnyen ki lehet küszöbölni amikor elindulunk, itt is van lehetőség gyors indulásra. Amikor Lakitu elindítja a versenyt, a piros lámpa felvillanása utána kell nyomva tartani a B-gombot.

A lényeg nagyjából ennyi. Tehát nagyon kell összpontosítani, mert a játék nehéz, nagyon nehéz. A grafika egyébként szép, jó megoldás a Mode 7 trükk használata. Az irányítást szokni kell, ez is sokat nehezít a játékon. Mivel nincs a játékban olyan sok lehetőség, ezért nem nyújt tartós szórakozást. Ha sikerül nagy nehezen elérni az összes 150cc bajnokságban az aranyserleget, és mindegyik pályán van legjöbb öt Time Trial idő, akkor legfeljebb már csak az inspirálhat játékra, hogy szinten tartsd a tudásod. Ugyanis aki túljut azon, hogy milyen nehéz a játék, azt nagyon el tudja kapni a hangulata, és sokáig játszhat vele, de utána nincs meg nagyon az az érzés, hogy akkor vegyünk elő még egyszer. A zenék kellemesek, tipikus Nintendo zene, jó dolog, hogy mindegyik karakternek saját zenéje van. Érdemes külön megemlíteni, hogy a zeneszerző Soyo Oka (ő hangszerelte a Super Mario All-Stars zenéjét is) egy interjúban elmondta, hogy a Rainbow Road zenéjének komponálását élvezte a legjobban, és egész játékzenei karrierje alatt is ezt tartja a legjobbnak. Valóban kiemelkedik az átlagból, nagyon jó lett.

Ezek után mi mást is mondhatnék, minthogy aki szereti a kihívásokat, az nyugodtan vágjon bele, mert a játékélmény garantált!

Grafika: 8/10 Játszhatóság: 6/10 Szavatosság: 7/10 Kihívás: 10/10 Zene / Hang: 8/10 Hangulat: 9/10 + Legendás széria jó kezdete + Kellemes hanghatások + Jó grafikai megjelenítés – Brutálisan nehéz – Szegényes mesterséges intelligencia 79%

A tesztet eredetileg a blogomba írtam, onnan hoztam át változtatás nélkül.