Mindnyájunk kedvenc dínója visszatér! A Super Mario World-ben debütált Yoshi már a legelejétől igen nagy népszerűségre tett szert, 1995-ben meg gyakorlatilag önálló játéka lett a Super Mario World 2: Yoshi’s Island, hiszen lényegében őt irányítjuk benne. Aztán jött Nintendo 64-re a Yoshi’s Story, mely szép emlékeket hagyott bennük, majd a GameCube korszak teljesen kimaradt számára. Így hosszas szünet után Yoshi egy kávéra ugyan, de visszatér.

Egyáltalán nem túlzás, hiszen a cím szinte elárulja, hogy milyen rövid játékról van szó. A főjáték ugyanis 5 perc alatt végigjátszható. Bár vannak benne különböző játékmódok, ez a játék nem arról híres, hogy hónapokig játszunk. Ám arra a kis időre is megér egy misét, a pozitívumok azért ott tartanak minket a Nintendo DS előtt. A történet szinte ugyanaz, mint a SNES játéké: Gólya szállítja Baby Mariót, ám Kamek megzavarja, így véletlenül elejti a bébiket, és zuhannak. Már itt bekapcsolódunk a játékba.

Négy játékmód van, mind a négy úgy kezdődik, hogy Baby Mario zuhan az égből. Az első a Score Attack. Itt az a lényeg, hogy a játék maga öt percében a lehető legtöbb pontot gyűjtsük össze. Először a levegőben kell Baby Mariót útján egyengetni, hogy ne menjen neki az ellenségeknek. Ez oly módon lehetséges, hogy az érintőképernyőn a Stylusunkkal felhőket rajzolunk, így tudjuk szegény árva újszülött hősünket irányítani. Ha egy ellenség köré szabályos kört rajzolunk, akkor az buborékba kerül, és érmévé változnak, azt Stylusszal Baby Mariónak irányíthatjuk, és pontot kapunk érte. Pontokat pedig érdemes gyűjteni, ugyanis, ha földet érünk, alapból zöld Yoshival fogjuk irányítani Baby Mariót, ám ha több pontot gyűjtünk össze, akkor más színű Yoshi jön értünk, aki egyrészt több tojást tud magánál tartani, másrészt meg messzebbre megyünk vele, így könnyebb több pontot gyűjteni. A Baby Marión levő léggömbök a sebezhetőségét jelzik. Három léggömb van, ha háromszor érintik meg ellenségek, vége a dalnak. Ha földet érünk, akkor alsó képernyőn fognak történni a dolgok, és az égben levő ellenségeket és érméket Stylusszal célozva tudjuk tojással eltalálni. Ez a tojás inkább labdaként funkcionál, ugyanis úgy pattog, ami részint jó dolog, hiszen így több ellenséget lehet eltalálni, másrészt meg a rejtett érméket könnyebb eltalálni. A pályán levő ellenségeket ugyanúgy be lehet buborékozni, mint az első részben, vagy a nem tüskésekre rá lehet ugrani esetleg tojással megdobni. Viszont nagyon kell vigyázni, mert itt ha már egyszer is megsebződünk, vége a játéknak! Miután végigértünk az amúgy rövid pályán, és ha jó pontszámot értünk el, akkor felkerülünk az eredménylistára. A második játékmód a Marathon, amelyik ugyanúgy Baby Mario zuhanásával kezdődik, viszont most az égen több érmét van lehetőségünk megszerezni, és ellenséget foglyul ejteni. 1000 méter után földet érve addig megyünk a pályán, amíg meg nem sebződünk. Ezer méterenként új Yoshira ülünk, aki több tojást tud magánál tartani, mindezek mellett gyorsabb. Ha megsebződünk, vége a játéknak, és itt a megtett távolság kerül fel az eredményjelzőre. A harmadik játékmód, a Time Attack akkor nyílik meg, ha a Score Attack-ben elértünk 300 pontot. Itt Baby Luigit kell a lehető legrövidebb idő alatt megmenteni, akit négy Toady szállít. Őket kell egyenként kétszer tojással megdobni. A negyedik játékmód, a Challenge akkor nyílik meg, ha a Marathonban megtettünk 3.000 métert. Ez a legnehezebb játékmód. Itt ugyanúgy addig mehetünk, amíg tudunk, mint a Marathon-ban, viszont van idő, ami ha lejár Kamek megtámad minket. Itt különösen fontos, hogy az égen a lehető legtöbb pontot gyűjtsünk össze, hiszen minél “jobb” Yoshi van a hátunk mögött, annál több pontot van esélyünk elérni. Itt érdemes ölni az ellenségeket, mivel annyi másodperc adódik hozzá az időnkhöz, ahány pontot egyébként érne.

Azért látszik, hogy a játékot nem hagyták annyiban, és azért vannak benne lehetőségek. És megtehetjük azt, hogy ezen izgalmas játékot megosszuk egy barátunkkal, ráadásul elég, ha csak az egyikünknek van meg a játék. Itt csak a földön vagyunk, és mind a ketten zöld Yoshival vagyunk. A cél pedig, hogy minél messzebb jussunk el. A játék lényegében ennyiből áll. Azét vannak különböző tárgyak, melyek segítik utunkat. Például a sok gyümölcs, melytől extra tojásmennyisége lesz Yoshinak, vagy a csillag, amitől Super Baby Mario legyőzhetetlenné válik.

Ezen szolid játékot annak idején teljes áron lehetett megvásárolni. A grafika nagyjából a SNES játék szintjén van, teljesen 2D-ben irányítjuk Yoshit és Baby Mariót. A Stylusos irányítás nagyon ötletes, de ha igazán jók akarunk lenni, akkor meg kell osztani a figyelmünket, ugyanis egymás után sok mindent kell csinálni a képernyőn. Utána félő, hogy az “aki sokat markol, keveset fog” elve fog érvényesülni. Miután a játék rendkívül rövid, ezért egyáltalán nincs garantálva, hogy hosszú távon fog szórakozást nyújtani. A zene a megszokott Yoshi’s Island hangulatvilág, rendkívül aranyos.

Akik szerették a Yoshi’s Island hangulatát, azoknak ajánlott egy próba, jó eséllyel rá fognak kattanni, de hosszabb távú szórakozásra ők se számítsanak. Minden más Nintendo rajongónak ajánlott egy próba, mert korántsem biztos, hogy le tudják nyelni, hogy ez a játék ennyire rövid. Ugyanis csak akkor nyújt igazán kihívást, ha meg akarjuk dönteni a saját rekordunkat. Amúgy mai szemmel azt lehetne rá mondani, hogy DSiWare játéknak jó lenne. De annak nagyon.

A tesztet eredetileg a blogomba írtam, onnan változtatás nélkül hoztam át.