A Nintendo hosszú évtizedeken át következetesen elzárkózott attól, hogy a franchise-aiból nyugati kulturális termék készüljön. Persze voltak erre vonatkozólag próbálkozások, kezdve a finoman szólva is felejthetőre sikeredett 1993-as Super Mario Bros. filmről, a DiC Entertainment által 1990-ben gyártott The Adventures of Super Mario Bros. 3 rajzfilmsorozat viszont egész jól is sikerült. De összességében a Pokémon animesorozaton kívül talán csak a Hoshi no Kirby és az F-Zero: Falcon Densetsu animesorozat azok, komolyabb szót érdemelnek. De most megtört a jég és 2023-ban készült egy komolyan vehető mozifilm a Super Mario franchise-ból.

Mario és Luigi New York-ban próbálnak vízvezeték-szerelőként érvényesülni. Az első nagy reklámfilm után, ha nem is azonnal, de megérkezik az első megrendelés. Az egyik ház fürdőszobájában dugult el a vízvezeték, világos, hogy mi a dolguk. Ám Luigi véletlenül belelépett a család kutyájának kajájába. Itt kezdődnek a gondok, hiszen a házikedvenc ezen súlyos bűntettet nem hagyhatja megtorlás nélkül. Így bár a Mario fivérek jó munkát végeztek, de az üldöztetés következtében végül nagyobb lett a baj, mint előtte volt. Aznap este az olaszos stílusú vacsora (az egész nagy család együtt) is kedves utalás a Mario fivérek származására.
Ez a film is hűen követi amerikai mozik által diktált trendeket, hogy már az elején erős képi- és hanghatásokkal alapozza meg a film hangulatát. Erre tesz rá egy lapáttal a több Nintendo franchise-ból is felismerhető karakterek. A Donkey Kong-féle Jumpman árkád gépen játszik a játékkal, miközben a maga olaszos akcentusával hecceli a Mario fivéreket. Ugyanígy megjelenik a Wrecking Crew főszereplője, de az is félreérthetetlen utalás a Super Mario Maker-re, amikor Marióék egy építkezésen át tartanak hazafelé. De ha nagyon szemfülesek vagyunk, egyéb Nintendo sorozatokat is észrevehetünk. Például az egyik plakát Hayami Ryotát, mint az új Jet-ski bajnokot ünnepli. A Wave Race 64-re is sokan jó érzésekkel emlékeznek.

A főtörténet akkor kezdődik, amikor Brooklynban a csatornarendszerből ömlik a víz. A polgármester Pauline (a Donkey Kong játékokból), biztosítja a lakosságot, hogy ura a helyzetnek. A pánik az arcán mindenképp erről tanúskodik… De a Mario testvérek jelen esetben is tudják, mi a dolguk. A csatornarendszert vizsgálják hosszasan, amikor Luigit beszippantja egy cső. Mario utána megy, de ő is áldozat lesz. Így kerülnek hőseink a Gomba Királyságba. Ám a testvérek nem egy helyen kötnek ki, hiszen amíg Mario jó helyre kerül, addig Luigi a Sötétség Országában köt ki, ahol Bowser az úr. A sárkánykirálynak ezúttal is csak egy célja van: Uralma alá hajtani a Gomba Királyságot. Ám jelen esetben most nem elrabolni akarja Peach hercegnőt, hanem feleségül venni (ahogy ezt tette elsősorban a Paper Mario sorozatban). Peach hercegnő természetesen nem áll kötélnek, hiába a hősszerelmes dal, amit Bowser komponált (és aminek zseniális előadásával Jack Black világhírű lett), a hercegnő egyszerűen hajthatatlan. Bowser tudomást szerez arról, hogy Hercegnőt meglátogatta egy daliás férfi, akit ráadásul nem utasít el. A sárkánykirály éktelen haragra gerjed. Amikor megtalálja Luigit, őt kérdezgeti, hogy mit tud a bajszos fiatalemberről. Nyomás alatt Luigi színt vall, ám jutalma a ketrec, mely egy lávatenger felett függ. Tudható, mi lesz a vég, ha Mario nem siet öccse segítségére.

Tehát a cél megakadályozni, hogy Bowser feleségül vehesse Peach hercegnőt akarata ellenére, és a Brooklynban a csatornarendszert helyrehozni. A filmben egyéb karakterekkel is találkozunk. Ellátogatunk a Donkey Kong szigetre, ahol Mario megmérkőzik Donkey Konggal, illetve természetesen találkozunk a Gomba Királyság legfőbb lakóival, a Toadokkal. Kifejezetten nehéz volt megszokni, hogy a Toadok és Peach hercegnő egy menő személyiséget kaptak a filmben. Hiszen a Toadok pont a kedves ártatlan személyiségük miatt voltak szerethetők, de a hercegnőt is a szerény mivolta miatt szerettük. Ehelyett a végén majdhogynem a hercegnő lesz az, aki valójában megmenti Mariót, de Toad is eléggé vagány lett. Ezeket leginkább azért volt kellemetlen látni, mert ezáltal a jelen hollywoodi trendekre uniformizálták az a játékokban megszokott személyiségektől jelentősen eltérő karaktereket. Ez szintén egy oka annak, hogy miért nem lehet felhőtlenül szeretni a filmet. Sokkal jobb lett volna, a karakterek megőrzik a játékokban megismert és megkedvelt személyiségüket. Nem véletlen, hogy Yoshi csak a film legvégén szerepel egy rövid jelenet erejéig (illetve amikor Mario és Hercegnő utaznak át a Donkey Kong sziget felé). Yoshi aranyossága annyira a védjegyévé vált, hogy őt vagánnyá tenni már-már bűn lenne. Szerencsére nem lépték meg, talán nem is lett volna rá ötletük, hogyan tegyék meg. Viszont, akiket rettenetesen hiányoltam, azok a Koopalingek.

A filmet egyéb jelenetekkel is igyekeztek Mariósabbá tenni. Végül könnyű megbocsátani azt, hogy jó eséllyel a feminista kurzus diktálta azt a jelenetet, amikor Peach hercegnő mutatja meg, hogy kell Mariónak az adott pályán végigmenni, hogy erősebb legyen. Gyerekkorunk részévé vált az, hogy sok szenvedés árán végre teljesítünk egy pályát az egyik klasszikus Mario játékban. Sok eleme és válfaja van a videojátékoknak, amik méltán tették népszerűvé a videojátékot, mint modern szórakozási formát, de azt nyíltan ki merem jelenteni, hogy akinek az életéből kimaradt az, hogy a ‘90-es években annyiszor nekiment az egyik klasszikus Mario játék pályájának, annyiszor meghalt, annyiszor kapott Game Overt, sok esetben valami buta hibán vérzett el, de végül mégis elérte a célt… Azt gondolom, hogy aki ezt az érzést nem tapasztalta meg életében, az soha nem fogja igazán megérteni a Mario játékok varázsát. Ezt kiválóan visszaadta a film, ott én is újraéltem a sokszori gyerekkori próbálkozásaimat a Super Mario All-Stars-ban. Az igazán veterán játékosok számára meg jó eséllyel hatalmas élmény volt látni a Mario és Donkey Kong közti párbajt, általa újra élni az 1981-es klasszikust.
Ezzel együtt a Donkey Kong rap-et igazi nosztalgia volt hallgatni a Donkey Kong 64-ből, ahogy a Mario Kart versenyt is nagyon jó volt nézni. Talán a verseny indítása volt az egyedüli jelenet, ahol Toad vagánysága tényleg vicces volt.

Viszont akármekkora részt is vállalt a Nintendo a film készítésében, akármennyire is áthatja a nosztalgia, a film vesztett a varázsából azáltal, a hollywoodi trendekre uniformizálták. Pedig a Mario játékok egyedi és semmivel össze nem hasonlítható hangulata miatt van annyi rajongója a sorozatnak. Persze ebből valamennyi megmaradt. Pont meg tudták azt csinálni, hogy azért ne csak névlegesen legyen Super Mariós a film, hiszen a pályaelemek által, a rajongók által ismert játékélmény amennyire csak lehet, maradjon meg a filmben. Úgy tűnik, az arányt sikerült tartani, hiszen több mint 1 milliárd dolláros nyereségével minden idők legjövedelmezőbb animációs filmje lett. Se a Disney-nek, se a DreamWorksnek nem sikerült ezt elérni, így az Illuminations, amely céggel a Nintendo együtt készítette az animációs filmet, harmadik erővé lépett előre. Így talán mondhatjuk azt, hogy egy kompromisszumos megoldás született és így tudták elérni azt, hogy szélesebb közönség térjen be a mozikba, hiszen ha Toad és Hercegnő megőrizték volna kedves, ártatlan személyiségüket, talán túlzottan gyerekes lett volna a film. De meggyőződésem szerint nem jártunk sokkal jobban, lehetett volna egyedibb a film. De ha igazak a pletykák és a Super Mario Bros. movie sikerének hatására várhatunk egy The Legend of Zelda filmet, akkor talán megérte. Hátha még az jobban visszaadja a játék hangulatvilágát.