A Nintendo mindig is tett arról, hogy az egyes játéksorozatok évfordulóira emlékezzenek a rajongók. Hiszen folyamatosan kaptuk az ilyen-olyan különleges kiadásokat. És mivel ezek nekünk, rajongóknak kifejezetten tetszett, ezért egy idő után már-már igényként merült fel, hogy a Nintendo örvendeztessen meg minket valami extrával. Így aztán jöttek az újabb és újabb játékok vagy az újabb kiadások. Felesleges ezért szidni a Nintendót, hiszen csak igényeket elégítenek ki. Ha nem repülnének rá a rajongók a folyamatos újrakiadásokra, akkor más lenne a felállás. De mivel veszik a játékosok, így kaptunk egy pakkot a Super Mario Bros. megjelenésének 35. évfordulójára is, méghozzá a Super Mario 3D All-Stars-t.

Pakkot? … Ne essünk túlzásokba, egy rendes Switch kártyára kaptunk 3 régi Mario játékot: Super Mario 64, Super Mario Sunshine és Super Mario Galaxy. Sokan hiányosnak tartják a gyűjteményt, hiszen várták a Super Mario 3D World-öt is. Azt később extrával megkaptuk, én személy szerint sokkal inkább hiányolom a Super Mario Galaxy 2-t. Az ilyen “Super Mario Bros.: The Lost Levels” lehetett volna a Super Mario Galaxy mellé. Meg abban talán több tartalom volt, az lett volna igazán ezen gyűjtemény megkoronázása. Meg az is érthetetlen, hogy miért csak limitált ideig lehetett kapni a játékot? De inkább azt nézzük meg, hogy mi az, amiben nem változott a játék és mi az, amiben többet nyújt?

Mi maradt régi?

A játékmenet, egyértelműen. A játékokon semmit nem változtattak. Azért kár, mert végigjátszottam volna a Super Mario 64-et a Nintendo 64-es grafikával a Nintendo DS-es bővítésekkel. Tehát, nem 120 csillag lett volna a maximum, hanem 150. Az önmagában dobott volna a gyűjtemény értékén. Mind a három játék megmaradt eredeti mivoltában, így most már Nintendo Switchen is végigjátszhatjuk őket.

A grafika határeset. Láthatóan próbálták amennyire lehet felpásztázni 1080p-re, a szövegbuborékokegész élesek, és magát a játékot is amennyire lehet, igyekeztek szebbé tenni, de azért látszik rajtuk, hogy nem most jelentek meg először.

És miben lett új?

Többek között a kezdőképernyő, ami igencsak tetszetősre sikeredett. Itt el lehet olvasni a játékokkal kapcsolatos információkat, valamint váltani lehet a nyelvek között. Ami nekem személy szerint tetszik, hogy az európai borítókat használták fel a játékok illusztrálásához. És persze meg lehet hallgatni a játék zenéjét is. A lejátszó jól néz ki, az eredeti albumok borítói láthatók. Bár, hogy ki hagyná bekapcsolva a konzolját, hogy hallgassa a játék zenéjét, nem tudom, de mivel tudomásom szerint a dalok sehol máshol nem érhetők el digitális formában, így ha úgy vesszük, a kiadvánnyal együtt első kézből vehetjük kezünkbe a játékok zenéjét digitális formában.

Super Mario 64

Az első 3D-s Mario játék igazán tetszetősen néz ki. Látszik, hogy dolgoztak rajta, hogy jól nézzen ki Full HD-ban is. Nemcsak nagyobb lett a felbontás, hanem a textúrákon is javítottak. Kifejezetten kellemes játszani így a játékkal, viszont a Nintendo DS-es bővítésekkel tényleg sokkal jobb lett volna maga a játék. De így is teljesen jó. Gondolom, veterán Mariósok Nintendo 64-en (vagy valamelyik későbbi megjelenés alkalmával) már többször végigjátszották 100%-ra, itt az idő, hogy ezt megtegyük ismét Nintendo Switch-en!

Super Mario Sunshine

Ez az első olyan Mario játék, mely nem aratott osztatlan sikert még a Mario rajongók körében sem. És lehet is érzékelni, hogy miért. Kellemes hangulata van a Delfino Island-nek, meg itt-ott kisebb hanghatásokkal sikerült emlékezetessé tenni a játékot, de a kamerakezelés és az irányítás ugyanolyan borzalmas maradt, mint korábban. Úgy kellett kisakkoznom, hogy melyik gomb, mit csinál. Azért, mert annyi irányítása van Mariónak, és ami miatt soha nem tudtam megbarátkozni a játékkal, hogy ha csak egy kicsit is másfele irányítottam Mariót, mint amerre eredetileg akartam, akkor általában sokat esett vissza és nem egyszer fordult elő, hogy többször neki kellett menni a pálya egy nagyobb részének. Így egy idő után ez már sok volt nekem. Játszva a Nintendo Switch változattal, kénytelen voltam konstatálni, hogy itt sem lesz végigjátszva, mert már az elején problémám volt például a F.L.U.D.D. irányításával. Ami a grafikát illeti, a kép ugyan szélesvásznú lett, ami mindenképp örvendetes, viszont nem lett teljesen éles. Nem sikerült teljesen Full HD-re felpásztázni.

Super Mario Galaxy

Egyértelműen ez a játék viszi el a hátán a gyűjteményt. Nem véletlen gondolom, hogy a Super Mario Galaxy 2-vel lett volna teljes a játékcsomag, hiszen ez a játék még most is fantasztikus, ráadásul csodálatosan mutat Full HD-ben. Erre a játékra már annak idején is rácsodálkoztunk, mert az első olyan Wii játékok egyike volt, amely nemcsak a klasszikus Nintendo játékélményt hozta vissza (emlékezhetünk a Wii kínálatára…), hanem amit csak lehet, kisajtoltak technikailag a konzolból, ugyanis gyönyörűen néz ki a játék. És láthatóan alig kellett javítani a külsőségeken, hogy Nintendo Switch-en is mutatós legyen. Emellett játékmenet terén is sokat fejlődött a játék és az irányítást is fantasztikusan hozták át az új konzolra. Kiválóan működik a mozgásérzékelés a két Joy-Connal, gyorsan rá lehet érezni az irányításra. Ez a fajta könnyedség az, amit hiányolok a Sunshine-ból. Pro Controller híján nem tudom, hogy milyen lehet mozgásérzékelés nélkül irányítani a játékot, de az biztos, hogy ebben a kiadásban ez a játék jobb, mint az eredeti.

Összegzés

Mind a három játékon javítottak valamennyit. Még fellelhető boltokban, de aki korábban játszotta mind a három játékot, és gondolkodik, hogy megvegye-e ezt is, annak javasolnám, hogy nézze meg előbb és ha tetszik, amit lát, csak akkor vegye meg. Kellemes válogatás, de mivel inkább hiányosnak mondható, ezért nem gondolnám, hogy mindenkinek bejönne. De ha valaki újra végigjátszaná a 3D-s klasszikusokat, azoknak kiváló választás ez a gyűjtemény.

A tesztet eredetileg a blogomba írtam, onnan hoztam át változtatás nélkül.