Sajnos a Wii U nem volt sikeres konzol. Talán a rossz marketing, a kevés igazán innovatív játék az oka, de tény, hogy azért sok jó játék volt, ami miatt viszont megérte Wii U-t venni, az ismeretlenség homályába vész. Vagy mégsem? Úgy tűnik, a Nintendo Switch lesz az a konzol, mely megadja az elődjére megjelent játékoknak járó méltó ismertséget.

És így jutunk el a Mario Kart 8 Deluxe-ig. Ahogy a Wii, úgy a Nintendo Switch sem nyit Mario játékkal, ellenben a kurrens konzolra megkaptuk a Mario Kart 8-at felújított változatában. És megérdemli a maga népszerűségét, mert egy kiváló Mario Kart jelent meg Wii U-ra, és talán Nintendo Switch-re megkapja a neki járó ismertséget. Bár azt gyorsan hozzátenném, hogy maga a játék ugyan kiváló, de több olyan eleme is van a játéknak, amit annyira jóra akartak megcsinálni, hogy már amiatt lett izzadtságszagú az egész. Gondolok itt a zenére. Ha emlékszünk, a játék megjelenése előtt nem sokkal egy videót közölt le a Nintendo, ahol mutatták, hogy a zenekar felveszi a játék zenéjét. Mindez arra szolgált, hogy a rajongók lássák, hogy micsoda munka van a Mario Kart 8 mögött, ezzel akarták a Wii U és a játék eladásait fellendíteni. Kétségtelen, hogy a munka külön értékelendő, de ahogy az várható volt, nem ezen múlt, hogy a Wii U áll, vagy bukik. De nemcsak ezzel volt a baj, hanem azzal is, hogy ugyan szépen hangzik az élő zene a Mario Kart-ban, de sokat nem ér, mert maga a zene teljesen jellegtelen, dallamtalan. Egyetlen egy zenét sem tudok visszaidézni a Mario Kart-ból, és nem egyszer volt már arra példa, hogy egy játéknak legyen akármennyire is élő a zenéje, akármennyire is gazdag a hangszerelése, a zene megítélése nem(csak) ezen múlik. Meggyőződésem, hogy a dallamon múlik leginkább, hogyan emlékszünk vissza a zenére, nem a hangszerelésen. Jó példa a régi idők klasszikus zenéi arra, hogy sokkal jobb egy ugyan számítógéppel felvett zene, de annak dallamát évtizedek múlva álmunkból felébresztve is idézzük.

Tehát a Mario Kart 8-at nem a zenéje miatt fogjuk szeretni, és mivel a Deluxe változat alapvetően egy az egyben megegyezik a Wii U-s változattal, ugyanez igaz a Nintendo Switch-re megjelent változatra is. Szerencsére túl is vagyunk a negatívumokon, mert ahogy írtam, a Mario Kart 8 egy kiváló játék. De mi a titka annak, hogy egy már 25 éves a játéksorozattal (a Deluxe megjelenésekor) a mai napig élmény játszani. Azt gondolom, hogy a válasz többek között a folyamatos megújulásban keresendő. Minden egyes Mario Kart rejt annyi újdonságot, hogy folyamatosan fenntartsa az érdeklődést, emellett olyan hangulata van egyik másik játéknak, hogy az önmagában hosszútávú szórakozást ígér. Nincs ez másképp a Mario Kart 8 Deluxe-szal sem. A lényeget leírtam a Mario Kart 8 tesztben, ezért csak arra térnék ki, hogy miben lett több a Nintendo Switch változat.

Elsőként, ami Wii U-n DLC-ként meg lehetett vásárolni, az ebben a játékban alapból benne van. Valamennyi bajnokság játszható, sőt, nemcsak a DLC-ben megszerzett plusz játékosok lettek alapból játszható karakterek, hanem pluszba jöttek olyan új játékosok, mint Inkling Boy / Girl, vagy játszhatóvá vált Link a Breath of the Wild-ból, így kétféle Link közül választhatunk. A versenyek, a pontozás és a rangrendszer nem változott. Játékon belül viszont az egyik legszembetűnőbb újdonság, hogy immár nem egy, hanem 2 tárgy lehet nálunk, mint a Mario Kart: Double Dash!!-ban, valamint ha tovább driftelünk, akkor már nemcsak pirosan szikrázik a kocsink, hanem lilában is, így még több ideig gyorsul a kocsink.

Ami a grafikát illeti, ugyanúgy szép és részletgazdag a játék, de most már natív 1080p a felbontás. A Wii U-s Mario Kart 8 eredeti felbontása 720p volt, ez lett felpásztázva 1080p-re. A Mario Kart 8 Deluxe-ben már tisztán Full HD-ben játszhatunk. És azt kell mondjam, hogy látszik is a különbség. Élesebbek a képek, a színek pedig élénkebben erősebbek.

De az egyik legfontosabb változás kijavították a Battle Mode-ot. A Wii U-s játék egyik legnagyobb hibája az volt, hogy a Grand Prix pályáin ment a csata, rendszerint körbe, körbe, aztán ha megtaláltuk egymást, mehetett az ölre menő csata. Ez, amíg 12-en vagyunk egy pályán, nem annyira problémás, mert azért könnyen megtaláltuk egymást, de ahogy fogytak a játékosok, úgy vált egyre hosszabbá és unalmasabbá a csata. Hála istennek a Nintendo Switch-re új, saját pályákat kapott a Battle Mode, melyek már ugyanúgy zárt terűek, mint a korábbi Mario Kart-ok Battle pályái. Így végre ugyanúgy élmény rajtuk játszani, ráadásul itt is lehetőség van nemcsak az ellenfél játékos léggömbjét kidurrantani, hanem érméket gyűjteni, bombázni a másikat, vagy Shine Sprite-ot elvenni. Helyet kapott egy új játékmód, a Renegade Roundup, amit csak csapatban lehet játszani. A lényege ugyanis az, hogy a kék csapat Piranha virággal elkapja az ellenfél játékosokat. A lényeg az, hogy meghatározott időn belül a kék csapat elkapja a piros csapat játékosait. A piros csapat tagjainak csak egy élete van, és csak akkor nyer, ha megmarad legalább egy játékosa az időkereten belül. Ez igazságtalannak tűnhet, hiszen a kék csapat játékosainak száma nem csökken, csak a pirosaké, és tényleg minden az időkereten múlik, illetve a piros csapat leleményességén. Lényegében a kék csapat itt rendőrként viselkedik, hiszen az a piros csapattag, akit elkaptak, az börtönbe kerül. Egyedi ötlet, és ugyan úgy tűnik a bebörtönzendő csapat számára nagyon nehéz, de van egy gomb a pályán rajta egy kulcs ikonnal. Aki azt megnyomja, az addig foglyul ejtett kiszabadulnak és mehet tovább a móka.

Összességében kiváló lett ez a Mario Kart. Azt leszámítva, hogy a zene többségében dallamtalan, ismét egy kiváló játékot vehetünk a kezünkbe, ami az előzőekhez hasonlóan hosszú évekre le fog kötni minket, és jó esély van arra, hogy akkor is elő fogjuk venni, amikor már a következő generációs Nintendo konzolokra jönnek az új Mario Kartok. Nagyon jó az, hogy a Nintendo most is készít időtlen játékokat. Mindenképp érdemes beszerezni, mert évtizedekre nyújt kellemes szórakozást.

A tesztet eredetileg a blogomba írtam, onnan változtatás nélkül hoztam át.