Talán kicsit furcsának tűnhet egy GameCube játék tesztje, de azért nem tartom hasztalannak, mert amíg van Wii, és van GameCube játék támogatás, addig szerintem érdemes foglalkozni annak játékaival, bár igaz, ami igaz, a Wii megjelenése után a Nintendo szinte azonnal eltemette az egyébként fantasztikus konzolt, pedig jöhettek volna még ki rá játékok egy darabig, ha már a Wii támogatja. De ez már így marad. A jelen teszt tárgyát képező Mario Party 6 igen nehéz helyzetben van, mert az azt megelőző 2 rész igencsak lerontotta a széria hírnevét. A többi GC játékhoz képest igencsak ronda grafikával, megjelenítéssel, és szegényes hangulattal megáldott negyedik és egy fokkal jobb összképet mutató ötödik rész után kell a hatosnak menteni a menthetőt. Vaskos dobozban leljük meg a játékot, mikrofont is mellékeltek, vajon ez elegendő, hogy szeressük a hatodik részt. Nos, önmagában nem, de hogy jobb a hatodik rész, mint az előző kettő, azt bizton állíthatom. Kezdjük is a legelején.

Van új a Nap alatt?

A játék története, akárcsak a sorozat előző részeihez képest ismét nem mutat fel maradandót. Mario Party földjén mivel semmi teendő nincs, ezért mindenki partizik éjjel-nappal. Brighton, a Nap megkérdezte a Twilát, a Holdat, hogy kettejük közül melyik a szebb. Mivel ezt nem tudták eldönteni, ezért veszekedni kezdtek, Marióék meg nem értették, hogy mi a baj. Úgy tűnik, hogy mindkét fél a saját igazát akarta, ám, Marióból kipattan az isteni szikra: Döntsék el a vitát a csillagok ereje. A játék alatt, aki a legtöbb csillagot összeszerzi, az lesz a szupersztár. Hát ennyi lenne.

Ha ezt végignéztük, a főmenüben láthatjuk, hogy a tér két részre oszlott. A bal oldalát Brighton uralja, míg a jobb oldal Twila fennhatósága alá tartozik. Középen találhatjuk a Party Mode-ot, mely természetesen a játék lényegét képezi. A beállítások szinte ugyanazok, mint eddig, a körök száma 10-50 között lehet, milyen mini-játékok legyenek, legyen-e bónusz, valamint, hogy csapatmunka legyen, vagy mindenki mindenki ellen. Gépi játékosoknál mindegyik esetében egyénileg állíthatjuk be a mesterséges intelligenciájukat. Aztán irány a játék! A részletes szabályzatra nem térnék ki, mert a szinte semmit nem változott még az első részhez képest sem. Ami nagy újdonság, hogy mivel a főmenüben középen volt a Party Mode, ezért Brighton és Twila is szerepet játszik a partiban, méghozzá nem is akárhogy. A játék alatt három körönként változnak a nappalok és az éjszakák, és a táblán a napszakok váltakozásával, néhány dolog is megváltozik. Például bizonyos helyekre nem lehet eljutni, vagy karakterek tulajdonsága megváltozik, de néhány mini-játék szabálya is megváltozik, ugyanis itt is kitűnik, hogy nappal, vagy éjszaka játsszuk-e. Ha vége a partinak, akkor szokásos módon eredményhirdetés, először kiosztja a jutalmakat. Újdonság, hogy itt már nem csak a megszokott Mini-Game Star, Coin Star, és Happening Star mellett, még több star mellett választanak ki Brightonék hármat véletlenszerűen, és mint mindig, most is az nyer, aki a legtöbb csillagot gyűjtötte össze. Azonos csillagszám esetén az érmék száma dönt.

Ami nekem nagyon tetszett a Party Mode-ban, hogy minden egyes kör után úgy mutatja az eredményt, hogy az első helyezett karakter a legnagyobb, és az utolsó a legkisebb.

Egyéb lehetőségek

Még középen helyezkedik a Star Bank, itt tudunk vásárolni. Brighton fennhatósága alá tartozik a Solo Mode és a Mic Mode. A még 5. részben levő Story Mode-ot átnevezték Solo Mode-ra, egész egyszerű ok miatt, az egyjátékos módnak nincs története. Itt csak egy lényeg van: Beszerezzük a mini-játékokat. Három egyedi tábla áll rendelkezésre ebben a módban, egy sivatagi, egy űrbéli, és egy Bowser kastély tábla. Mindegyikben 30 mező van, mindegyik akció-mező, ahol egy mini-játékot játszhatunk. Az, hogy milyet, azt a mező jelöli, 4 játékos, 3 vs. 1, 2 vs. 2, Battle Game, vagy Duel Game és csak itt van három Rare Mini-Game. Ellenfelünk az ötödik részből megismert három Mini-Bowser. 2 vs. 2 mini-játék esetére partnert választhatunk magunknak. A Mic Mode-ban játszhatjuk a mikrofonos mini-játékokat, valamint egyéb mikrofonnal játszható játékot. Például Quiz Mode. Ez egy nagyon jó ötlet lenne, viszont itt tennék említést a mikrofonról. Maga a szerkezet külsőre egyszerű, mégis dizájnos, az oldalán levő kék gombbal tudjuk működésbe hozni, viszont a használhatósága hagy némi kívánnivalót maga után. Ugyanis sokszor nem érti, amit belemondunk, ennél az a rosszabb, ha félreérti. Ez a Quiz mode-ban többször is kijön, ugyanis, például a Picture Quiz-nél, ha elmosódott képből kell felismerni egy karaktert, bizony volt már olyan, hogy Toad-ot mondunk, de a gép ehelyett Waluigi-t ért. Nem túlzás! Azért az esetek többségében jól érti, hogy miket mondunk, de lehetett volna fejleszteni a mikrofont. Twila oldalán találhatunk az Options Mode-ot, és a Mini-Game Mode-ot. A Mini-Game Mode-ban lehet szabadon játszani mini-játékokat. Lehet egyenes kieséses módszerrel, hídon átkelős módszerrel (egy szintet meg előre az, aki nyer), de a legötletesebb a Bingo. 5×5-ös tábla van mindnyájunk előtt, mindegyiken különböző számok. A mini-játék nyertese választhat egy számot, ha a többi játékosnak is megvan az a szám, az neki is “érvényesül”. Nagyon jó ötletek, viszont a grafikát a mai napig nem értem. Ha valahol én is azt mondanám, hogy gyerekes a grafikai megjelenítés, akkor itt. Valami rettenetes, ez a krétával megrajzolt, Yoshi játékokat is megszégyenítő háttér. Ez tényleg olyan, amit csak óvodás gyerekek értékelnek. Az Options Mode-ban, pedig értelemszerűen egyéb dolgokat lehet beállítani, például, hogy működjön-e a mikrofon, vagy a controller rezgése, valamint itt lehet megnézni a rekordjainkat.

Összegzés

A nappal és az éjszaka váltakozása a mini-játékokban is szerepet játszik, bizonyos karakterek másképp néznek ki, két mini-játék esetében a játékszabály változik meg. A grafika érzékelhetően szebb, élénkebb színvilág, ám a karakterek megjelenítése még mindig egyszerű, és a gyerekes háttér nagyon sokat ront a helyzeten. Néhány mini-játék irányíthatósága kifejezetten nehéz, például a Light Breeze mini-játékban, ahol a szélmalmot kell beindítani, ott a gépi játékosok hard módon eszméletlen gyorsak (van harder meg brutal is) és egyszerűen nem tudom őket utolérni. De van egy pár hasonlóan nehéz játék, a mikrofon sem tökéletes. Az ötödik Mario Partyban több extra volt, amik vannak, azok sem olyan nagyok, csak a Party Mode hoz tartós mulatságot. A dallamok kellemesek, bár még mindig egy “Mario Party kaptafa”, a játék hangulata meg nekem nagyon jó. Én nagyon élveztem, valamiért ezt nem tudom megunni.

Mivel a játék ma már ritka és emiatt drága, ezért a megvásárlását megfontolandónak tartom. Egyáltalán nem rossz játék, bár a 2. rész minőségével nem ér fel, ezért, aki eddig sem volt rajongója a sorozatnak, az szerinte ennek hatására sem fogja megszeretni. Sok Mario-rajongó például nem szereti a sorozatot, mert túl sok múlik a szerencsén, és kevés a tudáson. Pedig jó szórakozást nyújt.

A tesztet eredetileg a blogomba írtam, onnan változtatás nélkül hoztam át.