Na, addig írom ki magamból, amíg bennem van ez az eufórikus jókedv. A történet a következő: kiírtam MSN-es személyes üzenetként, hogy jól elverek mindenkit Mario Kart DD-ben (vázlatosan). Erre jön a Xavi, hogy na persze, én sokkal jobb vagyok nálad. És ezzel elhülyéskedtünk egy darabig. Olyan képtelenségeket mondtam, hogy a Baby Parkban van rövidítés, meg 1 percen belül végigviszem, meg ilyenek. Aztán hirtelen komolyra fordult a téma. Kielemeztük egymás játékstílusát, és rájöttem, hogy sok közös van bennünk. Bár ahhoz, hogy erről megbizonyosodjak, játszanom kell vele. A Mario Kart meg megint egy érdekes téma, mert ott soha nem az nyer, aki leggyorsabb, hanem, hogy ki hogy veszi be a kanyarokat, és mennyire forgatja az eszét. Én régen nagyon olyan voltam, hogy ha valami nem sikerült, akkor mérgesen a Földhöz vágtam a controllert. Volt olyan, hogy annyira mérges voltam, hogy tényleg nem sok kellett, hogy megőrüljek. Az utóbbi években (olyan 6-7 éve) valami megváltozott. Megtanultam küzdeni. És baromira örülni a legkisebb sikernek. Annak idején a Mario Kart 64-ben, nagyon sokat gyakoroltam a Royal Raceway pályáján. Nagyon sokáig 3:14 volt, de az volt az álmom, hogy 3:10 legyen, de nem sikerült, csak 3:12:95, de ez akkoriban nem szomorított el, sőt a küzdelem élménye, hogy megküzdöttem ezért az időért, azt soha nem fogom elfelejteni. Visszatérve a beszélgetésünkhöz, mondta Xavi, hogy az ő legjobb ideje, 1:14:673 (talán, nem vagyok biztos). Ha ezt pl. 10 évvel ezelőtt mondta volna, akkor az én 11 éves fejemmel tutira megsértődtem volna rá. Ez önbizalomhiányból adódott. De hogy ezt most mondta 2007-ben, nemhogy nem sértődtem meg, hanem felébredt bennem a tűz, hogy igenis tudok ennél jobbat! Elővettem a játékot, és elkezdtem azon a pályán gyakorolni. Toad-Koopa páros, Toadette kocsija. 1:21:975 volt a legjobb időm. Egyszer sikerült 1:22 alá mennem, de most azt mondtam magamban, hogy most is sikerülni fog. Sokat csináltam újra, technikát fejlesztettem. És egyszer csak arra ébredek hogy körrekordokat futok. Annyira ledöbbentem, és boldoggá tett! Álmodni nem mertem volna arról, hogy 11 mp alá megy a körrekordom! 00:10:915 lett a végére, és 1:20:873. Ez nekem akkroa teljesítmény, én annyira örültem neki, hogy ez a sikerélmény ad energiát a holnapi napra, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy igenis tudok jobbat! De mára már az is eredmény nekem, hogy a 7 körből egy kör sem lett 12 mp fölötti idő. A fenti körrekordok csak hab a tortán, holnap ennél sokkal jobb leszek, és meglátjátok, egy napon tényleg 1 perc alá megyek